| A Real Madrid története - I. rész - A kezdetektől az ötvenes évekig
Real MadridA mai naptól indul új sorozatunk A Real Madrid története címmel. Ez a cikksorozat elsősorban a spanyol klub labdarúgó szakosztályával foglalkozik, illetve a Real Madrid, mint klub történelmét tárgyalja a kezdetektől napjainkig, külön hangsúlyt fektetve néhány emlékezetes mérkőzésre, a BEK-, illetve BL-sikerekre és néhány legendás játékosra. Igyekeztem képekkel is színesíteni az írást, amely remélem, hasznos olvasmány lesz minden Real Madrid rajongó számára. Ez később megtalálható lesz az Archívum menü Történelem menüpontjában. Mindenekelőtt nagy-nagy köszönet azoknak, akik segítettek abban, hogy ez az egész létrejöjjön:
dettyplease
www.realmadrid.com
www.madridista.hu
Yahoo :)
Néhány általam ismeretlen eredetű írás
Az első három presidenteA sikertörténet 1902. március 6-án kezdődött. Egy csoport futballrajongó hivatalosan megalapítja a Madrid Futball Klubot (az alapító okirat szerint "sportjátékok gyakorlása céljából") és létrehozza az első igazgató tanácsot. A katalán(!) származású Juan Padrós Rubio lesz az elnök, Enrique Varela-t választják alelnöknek, Manuel Mendía titkári - , José de Gorostizaga kincstárnoki pozíciót tölt be, míg Antonio S. Neyra, Mario Giralt, Carlos Mertens, Álvaro Spottorno és Arturo Meléndez pedig az igazgatóság tagjai. Ezzel Juan Padrós hivatalossá teszi azt a klubot, mely két évvel korábban Juan Palacios vezényletével alakult. Ez a vezetőség tervezi meg a csapat arculatát - lemásolva a híres London Corinthians mezét. A játékosok ettől kezdve fehér shortban, és pólóban - ujján lila csíkokkal díszítve - , kék zokniban és sapkában futnak ki a pályára. A Madrid FC nem az első madridi csapat, de ők tekintendők a Real Madrid elődjének, nem pedig az 1897-ben alapított Foot-ball Sky...
Az első csapat 1902-benHárom nappal később a csapat lejátssza első mérkőzését a saját játékosokból összeállított két csapat közötti játék célja, hogy felállíthassák az első számú csapatot, valamint bátorítsák az első nézőközönséget. A kék csapat: Meléndez, J. Padrós, Spottorno, Gorostizaga, Mendía, Páramo, Neyra, A. Giralt, F. Palacios, Martens és Rodero. A piros csapat: J. Giralt, Meléndez, Molera, Salvador, Valcárcel, Spottorno, Stampher, J. Palacios, Varela, Celada és Bueno. Ugyan a gólnak nincs jelentősége, de a kékek nyernek 1 - 0 -ra. A mérkőzést a Plaza de Toros sugárúton játszották. Az gárda első klubhelyiségeként a Padrós fivérek tulajdonában lévő Al Capricho áruház hátsó helyisége és a La Taurina Taverna szolgált. Ez utóbbiból indulnak az első "bevetésre".
A Heraldo del Sport című lap 1902. március 22-i számában megjelenik az "Instrukciók a jó futballhoz" az angol Arthur Johnson tollából. Őt kérik fel az edzői posztra. Johnson foglalta rendszerbe a futball zűrzavaros világát először.
1902. április 15-én lefektetik az új klubszabályokat és átadják a rendőrfőnök részére. Néhány nappal korábban az igazgatótanács meglátogatta Madrid polgármesterét azzal a céllal, hogy XIII. Alfonz király koronázása alkalmából egy versenyt írnának ki. Végül ez a rendezvény vált az első Királyi Kupává.
1902. május 13: a bajnokság az első nagy nemzeti derbivel kezdődött a Barcelona és a Madrid csapata között. A katalánok gárdájában több külföldi játékos is szerepelt és 3 - 1 -es győzelemmel távoztak. Vigaszképpen a Madrid legyűrte az Espanol-t 3 - 2 -re, elnyerve ezzel a Barcelona elől a Copa de la Gran Pena -t. Ez volt az első trófea, mely a klub vitrinjébe került. Az ötcsapatos bajnokságot egyébként a Vizcaya Bilbao nyerte a madridi Hipódromoban.
1903. április 08-án (egyébként innentől már Campeonato Espananak hívják a sorozatot, és három csapat vesz részt) a Madrid elveszti a bajnokság döntőjét az Athlétic Bilbao ellenében. Az eredmény 3 - 2. A küzdelem végén J. Giralt, a Madrid kapitánya visszavágót kér másnapra Mr. Astorquia-tól, az Athlétic kapitányától. Érdekesség, hogy akkoriban igazi kapus nélkül játszott a Madrid, meglehetősen támadó felfogásban, olykor 7-8 csatár is volt a keretben.
1904. januárjában a Madrid egyesül a Moderno, az Amicale és a Moncloa gárdájával. Az Amicale-ben francia vendégjátékosok is játszottak. Carlos Padrós lemond a Madridi Futballklubok Szövetségének elnöki posztjáról, hogy bátyja, Juan helyett átvegye az irányítást a Madrid felett. A csapat nem indul a bajnokságban, ám jön az 1905-ös év...
1905. április 18. A Madrid megnyeri első spanyol bajnoki címét, az Athlétic Bilbao felett 1 - 0 -ra diadalmaskodva. Pedro Parages beadását Prast értékesítette.
1905. október 23. M. Loubet francia elnök Spanyolországi látogatása alkalmára Carlos Padrós megszervezi az első nemzetközi mérkőzést. A párizsi Gallia Sport 1 - 1 -es döntetlent játszott a gárdával a madridi lóversenypályán.
1906. április 10. A Madrid a baszk Athlétic ellenében 4 - 1 -es diadalt könyvelhet el, megnyerve ezzel a második kupabajnokságot. Egy nappal korábban a nemzeti senior csapat, a Recreativo Huelva (angolok alapították) szenvedett vereséget tőlük. Az eremény 3 - 0.
1907. március 30. A Madridnak sikerül elnyernie a spanyol kupát, a Vizcaya-t verve, Prast értékes találatának köszönhetően. Ez az első kupa, amit a csapat hazavihetett, miután három egymás utáni évben is győzedelmeskedtek.
1908. április 13. Zsinórban a negyedik bajnoki címet hozzák el a Sporting de Vigo legyűrésével (2-1). Ebben az évben Adolfo Meléndezt választják elnöknek az új igazgatótanács élére. Carlos Padrós örökös tiszteletbeli elnöki címet kap.
Ekkor már állandó játékosokra épült a csapat, például mind a négy kupagyőzelemnek részese volt a kiváló kapus, Adolfo Alvarez Buylla, a védő José Angel Berraondo és Joaquín Yarza, a fedezet Enrique Normand, Taurie és Manuel Yarza, a francia születésű csatár, Pedro Parages Diego-Madrazo, Manuel Prast és Frederico Revuelto.
Az O Donnell1912. október 31-én felavatják az első, kerítéssel körbevett pályát az O´Donnell-en. Laureano García Comiso tulajdonában van és havi 1000 peseta-ért a Madrid bérbe veszi. A lelátós pálya 216 nézőnek biztosított ülőhelyet! Ebben az évben egy ifjú csatár csatlakozik a társasághoz. Ő Santiago Bernabéu. Róla még a későbbiekben nagyon sok szó fog esni...
1916. október 30. Számos, gyenge eredménnyel teli év után 4 - 0 -ra verték a Athlétic de Bilbao csapatát, a bajnokság kupáját ismét elhozták. Ezt megelőzően a gárda elnyerte a regionális bajnoki címet, 1913 óta először. Adolfo Meléndezt az igazgatótanácsban történt változások után örökös tiszteletbeli elnökké választották.
1917. május 15. A Madrid kialakított egy maroknyi csapatot, amely annál inkább volt rendkívüli: Teus, Erice, Eulogio, Aranguren, Ricardo Alvarez, Antonio de Miguel, (a "tudós"), Sansineca, a Petit testvérek, Castell, Bernabéu, Sotero Aranguren... és elnyerték a bajnoki címet, két izgalmas mérkőzés után.
XIII. Alfonz spanyol király1920. június 29. történelmi momentum a klub életében. A spanyol uralkodó (XIII. Alfonz) a királyi (Real) címet adományozta az együttesnek, valamint rendeletében engedélyezi a címer használatát is. Ettől fogva új nevet kapott a társaság. A Real Madrid megszületett.
1920. december 13. Portugáliában kezdték első komoly nemzetközi útjukat. A játékosok megismerhették a híres "sacatrás" csatakiáltást a Benfica és a Porto otthonában, majd Olaszország felé fordultak. Itt 5 mérkőzést játszottak négy városban: Torinoban, Liornaban, Bolognaban és Genovaban. Megszülettek az első nemzetközi szerződések.
A Ciudad Lineal 1922-ben1923. április 29. A Ciudad Lineal átadása. Ez már füves pálya. A nyitó mérkőzésen a Real Madrid 8000 néző előtt 2-0 -ra legyőzte az Irúnt. Mindkét gólt José María Ubeda szerezte. Ebben az időben építette az Atlético a Metropolitano-t. Ennek köszönhető az, hogy a főváros vált a spanyol futball központjává.
1924. május 17. A José María Castell által épített 22.500 férőhelyes Chamartín avatása. Az angol kupagyőztes Newcastle és a Real Madrid játszották az első mérkőzést, őfelsége D. Gonzalo rúgta a kezdő rúgást. A mérkőzést 3-2 arányban a Real nyerte.
1925. augusztus 27. A csapat eredményes útról tér vissza. Vereségeket szenvednek ugyan, ám Angliában, Dániában és Franciaországban hasznos tapasztalatokat gyűjtenek. Néhányat ezek közül bevesznek a gyakorlatba, most a Barcelona ellen. Egy napra a mezt lecserélik lemásolva az angol divatot: fekete short-ot és kockás selyem inget öltenek. Quesada "kipróbálja" a lest és a szándékos szabálytalanságot. A Barcelona pedig nem engedi a csapatot az elődöntőkbe...
A Chamartín 1925-benA spanyol professzionális futball első évében (1926) a Real Madrid leigazolja az Arenas Guetxo közismert válogatott játékosát, José María Penát. Kinevezik az első spanyol edzőt a klubnál: Arthur Johnssont Juanito Carcer váltotta.
1927. július 14. Santiago Bernabeu sikeres turnéra vitte a csapatot az amerikai kontinensre. A végeredmény a következő: 16 meccs, 9 győzelem, 4 vereség, 3 döntetlen, 44 gól ide, 22 oda. Ami a legfontosabb, az új földrész elkezdi csodálni a Real Madridot.
1928. szeptember 6. Új játékosok mutatkoztak be: Cabo, Morera, López és Gaspar Rubio. Ez utóbbi válik a helyiek bálványává, bár a húsz évesen Levantéból érkezett játékos állítólag nem futotta be azt a karriert, amit jósoltak neki.
1929. február 10. Az első hivatalos spanyol bajnokság első Real Madrid mérkőzése. A Real 5 - 0 -ra nyert a CD Europa ellenében, ezzel a Primera Divisionbeli első győzelme rögtön meg is volt. Jó kezdés! Az első bajnokságot azonban a Barcelona nyerte, a Madrid a második lett. A két csapat rivalizálásának történelmi okai vannak, erről egy külön fejezetben lesz szó.
Ricardo Zamora1930. szeptember: Ricardo Zamora a Real Madridhoz érkezik a tetemes, 150.000 pesetas summáért. Zamora neves játékos volt és a hírneve csak nőtt a királyi gárdában, egyidejűleg öregbítve ezzel új klubjának hírnevét is. Az "isteni" becenevű katalán játékos volt a Real Madrid első világsztárja. A csapat edzője pedig ekkor a magyar Hertzka Lipót!
1932. április 3. Az utolsó forduló után a Real Madrid állt az élen. Az új játékosokkal, mint Ciriaco, Quincoces, Luis Regueiro, Hilario, Bestit, Olivares és Ateca a Madrid bajnokká küzdötte magát anélkül, hogy akár egyetlen meccset is vesztett volna. Bernabéu sztárigazolási politikája meghozta a várva várt eredményt. (A csapat nevében ekkor nem szerepelt a "Real" jelző). Egy évvel később a korábbi Barcelona-játékossal, José Samitierrel sikerült a bajnoki címet megvédeni.
1934. május 06-án Hilario és Lazcano találatával 2 - 1 -re diadalmaskodott a Real Madrid a Valencia ellen, ezzel 17 év után végül megnyerte a kupát. A bajnokságban ezúttal ezüstérem jutott.
1935. április 28. A bajnokságot a klub második helyen zárja. A 3. legjobb góllövő 17 találattal Sanudo lett, és ami érdekes: mindezt 5 meccsen hozta össze. 4 mérkőzésen 4-4 alkalommal rúgta a kapuba a labdát. Ha egyszer Sanudo szerencsés, akkor szerencsés...
Ricardo Zamora emlékezetes mentése1936. június 21. Emlékezetes mentés. Ennek köszönhette a Real Madrid a kupát a Barcelona ellenében. A Madrid nyerésre állt (2-1), de csak 10 emberrel játszottak. A második félidőben Escolá hatalmas lövést zúdított a kapura. Kapusunk, Zamora hihetetlen érzékkel ujjheggyel tornászta ki a sarokra tartó labdát. Ebben a pillanatban legendává vált...
1939. április 19. A polgárháború után Pedro Parages összehívta a társaságot, hogy összeszedjék a tagokat és megújítsák a klubot. A háború tönkretette a pályát (rabokat őriztek rajta), a játékosok és a tagok nagyrésze szétszéledt. A romokból kellett újjáépíteni, Parages-nek sikerült!
Jacinto Quincoces1941. április 05. Egy nagy legenda játssza utolsó mérkőzését a klub színeiben: Jacinto Quincoces, a világ akkori legjobb védője.
1942-ben a Real Madrid másodikként zár a bajnokságban a Valencia mögött.
1943. június 13. Egyike a klub legnagyobb győzelmeinek. A Les Corts-ban (Barcelona) elszenvedett 3 - 0 után egy kupameccsen a Madrid vitatható körülmények között legyőzi a katalán FC Barcelonát 11-1-re! A madridisták (és a rivális) soha nem felejtik ezt a napot!
1943. szeptember 15. Rettentően fontos nap a klub történetében. Santiago Bernabéut ellenszavazat nélkül választják az elnöki posztra. Az ő elnökké nyilvánításával a Real Madrid jelenkori történelmének legnagyobb lapja kinyílt. A csapat csak a tízedik pozíciót szerzi meg a bajnokságban, Bernabéu pedig megelégeli a folyamatos sikertelenséget, az alacsony nézőszámot és kidolgoz egy olyan tervet, amely az 50-es 60-as évekre beérik és a Real Madridot Európa csúcsára emeli. Addig azonban számos, viszonylag sikertelen év következik...
Az elkövetkező években azonban a bajnokságon a Barcelona és a városi rivális Atlético Madrid osztozik.
1944. június 22. Santiago Bernabeu első nagyobb terve kezd valósággá válni: az új stadion telkét megvásárolják.
A stadion földjének megszentelése1944. október 27. A Chamartín földjét megszentelik és a munkálatok elkezdődnek. Santiago Bernabéu csákánnyal a kézben szimbolikusan megkezdi Spanyolország legnagyobb stadionjának építését.
1945 június 5. Encinas lemondása után Jacinto Quincoces - addig a válogatott trénere - átveszi a csapat edzői pozícióját.
1946. június 9. Tíz évvel 1936 után a blancók ismét elnyerik a kupát az abszolút esélyes Valencia elől. A Madrid 3-0-ra nyer. A bajnokságban azonban ekkortájt tarol a Barcelona és a kiváló Atlético Madrid...
1946. június 20. Quincoces egyik álma megvalósul: amint Luis Molowny eleget tesz hadkötelezettségbeli feladatainak, a Real Madrid szerződteti. A felejthetetlen "Mangas" a klub újabb mérföldkövét jelenti.
1946. december 25. Emlékezetes mérkőzés a San Lorenzo de Almagro ellen, akik épp európai turnén vettek részt. Az argentínokat megelőzte hírnevük és túl optimistáknak bizonyultak a mérkőzés előtt. A végére 4 gól kaptak, a Metropolitano megdöbbent és ámulatba ejtett közönsége előtt.
1947. június 9. Újabb jelentős utánpótlás érkezett a királyi gárdához. Narro, Muńoz, Pahińo, Gabriel Alonso és Macala. Az új korszak első kupáját megnyerik, amelyet Eva Duarte Perón, az akkori argentín elnök felesége adott át.
A Bernabéu stadion1947. december 14. Megnyílik a Santiago Bernabeu stadion. A nemzetközi sajtó az arénát a legjobbnak ítéli Európában. Az első gólt az új pályán Barinaga szerzi. A nyitó meccs az Os Belenenses ellen hazai győzelemmel végződik. Az eredmény: 3-1.
1948. január 27. A brit Mr. Keeping, a Southampton és a Fulham egykori futballistája foglalja el a Real Madrid edzői székét. A brit forradalmat csinál újszerű taktikájával.
1948. május 28. A taggyűlés egyhangúan megszavazza Santiago Bernabéu "Kiérdemesült és Megbecsült Elnök"-i címének adományozását Real Madrid Club de Fútbol-ért végrehajtott tevékenységéért és folyamatos erőfeszítéseiért. Bernabéu egy olyan csapatot álmodott meg, amely több tízezer néző előtt játszik, uralja a hazai, valamint a nemzetközi mezőnyt is. A stadion épült a támogatók pénzéből, akik ezért cserébe használhatták a klub nyújtotta szolgáltatásokat, mint például a teniszpályákat, tornatermeket. Már "csak" a csapatot kellett összehozni.
1950. szeptember 1. Létrejön a Real Madrid Információs Bulletinje, egy lap azzal az egyszerű és ambíciózus céllal, mint hogy a Real Madrid legtöbb szurkolói felé legyen szóvivő. A borítón Bernabéu kézírásos szövege áll: "Sok sikert kívánok a madridista Bulletin szerkesztőinek. Csak egy tanács egy öreg embertől: bánj jól a barátaiddal, de bánj sokkal jobban az ellenségeiddel! Egy nagy ölelést küldök minden madridista részére." Több, mint 40 évnyi híradás után a Real Madrid tevékenységéről, a régi Bulletin átadta a helyét a Real Madrid magazinnak, amely az egyik jelenlegi kapocs a Madrid rajongók és a Real Madrid között. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
