| Michael James Owen 1979. december 14-én született Chesterben. Édesapja, Leslie Terence Owen is profi futballista volt, két mérkőzés erejéig szóhoz jutott az első osztályban az Everton színeiben. Állítólag Michael tőle örökölte nem mindennapi gyorsaságát.
Mindössze hétéves volt, amikor pályára lépett a Mold Alexandra nevű helyi csapatban, ahol eredetileg tízévesek játszottak. Michaelnek ez egyáltalán nem okozott problémát, bizonyítja ezt a 28 meccsen szerzett 34 gólja.
Hamar kitűnt szülővárosa kölyökcsapatából, aminek hatására a területi válogatottba is bekerült. Nem telt el sok idő, rögtön beírta magát a brit futball történelemkönyvébe: hetvenhárom gólt lőtt az iskolai bajnokságban, eggyel túlszárnyalva a legendás Ian Rush rekordját. Természetesen csodájára jártak az egész országból, állítólag nyolc élvonalbeli klub jelentkezett be érte. Hiába volt a család – még Michael is – hatalmas Everton szurkoló, a papával hozott közös döntés értelmében nem a kékek, hanem a városi rivális Liverpool ajánlatát fogadták el, mert a vörösöknél sokkal nagyobb figyelmet fordítottak az utánpótlás nevelésre. 14 évesen elköltözött a szülői háztól, mégpedig az Angol Labdarúgó Szövetség, az FA által létrehozott futballakadémiára, a Lilleshallba.
1995-ben a Liverpool megnyerte az ifjúsági FA-kupát, mondani sem kell, hogy a kis Owen lett a gólkirály az 5 meccsen elért 11 góljával. Ez szintén új csúcs volt az ifik történetében. Bekerült az U15-ös válogatottba, ahol megint nem fukarkodott a gólokkal (5/12).
A következő jeles eseményre 1996. december 14-én, tehát pontosan a 17. születésnapján került sor. Az angol szövetség szabályai szerint ekkor már aláírhatta élete első profi szerződését. Roy Evans, a ’Pool akkori menedzsere egy hat évre szóló kontraktust ajánlott neki, amit persze el is fogadott. Még ebben az esztendőben részt vett az ifjúsági Európa-bajnokságon, ahol az angolok bronzérmesek lettek. Ő volt torna legfiatalabb játékosa.
Nem telt el fél év, és bemutatkozott a Premier League-ben! A bajnokság utolsó előtti fordulójában a Liverpool a Wimbledonhoz látogatott, s bár 2:1 -es vereséget szenvedtek, de a gólt a 74. percben pályára lépett Michael Owen szerezte!
Még azon a nyáron következett az ifjúsági VB Malajziában. A csoportmeccsek során mindannyiszor eredményes volt, ám a későbbi világbajnok Argentína végül kiejtette őket a nyolcaddöntőben.
Az elkövetkező szezonban kezdőként számolt vele Evans. Harmincegy meccsen futott ki a ’Pool a mezében a pályára, s nem kevesebb, mint tizennyolc alkalommal vette be az ellenfelek kapuját, amivel Dion Dublinnal és Chris Suttonnel holtversenyben a góllövőlista élén végzett. A ’97/98 –as idényben nagyon sok minden történt vele: első nemzetközi kupameccsén góllal debütált, 18 évesen behívták az U21 –es válogatottba, de ami a legfontosabb: az évszázad legfiatalabb játékosaként bemutatkozott az angol nemzeti tizenegyben! Ekkor valóságos Owen-őrület tombolt egész Anglia-szerte. Glenn Hoddle kapitánysága alatt újabb rekordot döntött: minden idők legifjabb angol játékosa lett, aki a válogatottban valaha is gólt szerzett.
A franciaországi világbajnokság előtt egy egész ország követelte az utazó keretbe. Hoddle-nek sem kellett kétszer mondani, természetesen szorított neki egy helyet a huszonkettőből. Az első csoportmeccsen, Tunézia ellen csak öt percet kapott, a románok ellen tízzel többet, ami elég is volt neki, hogy bevegye Stelea hálóját. Az argentinokkal vívott nyolcaddöntő után az egész világ róla beszélt, hiszen a VB legszebb gólját szerezte, miután minden vele szembe jövőt kicselezve végigszlalomozott a gauchók térfelén, majd finom mozdulattal a kapuba emelt. A tizenegyespárbajban értékesítette saját maga büntetőjét, ennek ellenére csapata kiesett. A szakírók is elismerték: a France Football aranylabda-szavazásán a Zidane-Ronaldo-Suker trió mögött az előkelő negyedik helyen végzett.
Az augusztusban indult Premiershipet fantasztikusan kezdte. Három forduló után négy gólnál tartott, majd következett a Notthingham elleni derbi, ahol mesternégyest szerzett! Végül meg sem állt tizennyolcig, amivel ismét gólkirály lett, igaz újra csak holtversenyben.
Az első komolyabb sérülése a bajnokság vég előtt pár hónappal érte: térdszalaghúzódás miatt több hónapot ki kellett hagynia. Tulajdonképpen nem volt meglepő, hiszen a Liverpoolban való bemutatkozása után a klub 91 tétmeccséből 86-on pályára lépett, plusz ehhez jöttek még a különböző válogatott összecsapások.
Az első hosszabb kihagyás után nehezen lendült játékba, ám amikor végre ismét megtalálta a góllövő cipőjét újra beütött a krach: kiújult a térdsérülése és megint hónapokat kellett kihagynia. 30 meccsen azért így is szerzett 12 gólt, aminek köszönhetően bekerült a 2000 –res Európa-bajnokságra utazó keretbe. Ott azonban ő is, és a háromoroszlános gárda is csalódást okozott, révén a csoportból sem sikerült tovább lépniük. Owen pedig csak a románok elleni találkozón szerzett gólt.
Amilyen rosszul indult számára a 2000/2001 –es idény, olyan fantasztikusan végződött. Az elején rengeteg apró sérülés miatt keveset játszott, ráadásul az újságírók is „megtalálták”. Leggyakrabban azzal vádolták, hogy: kiégett, elvesztette gyorsaságát, játékát kiismerték.
Végül alaposan rácáfolt a kétkedőkre: a ’Poolal megnyerte az UEFA-kupát (a döntőben betalált az Alavesnek), az FA-kupát (két gólt lőtt a fináléban), a Ligakupát, az angol- és az európai Szuper Kupát (itt is eredményes volt). Egy nagy durranást még tartogatott a végére: a német-angol VB-selejtezőn Münchenben mesterhármast vágott Oliver Kahnnak az 5-1 –es vendégsikert hozó találkozón.
A bajnokságban ismét régi önmagát idézte 18 szerzett góljával. Ezzel a fantasztikusan végződő szezonnal a háta mögött első számú esélyesként indult az aranylabda-szavazáson. A France Football munkatársai egyértelmű fölénnyel végül neki ítélték a hatalmas jelentőséggel bíró trófeát.
A következő idényt szokásához híven ismét gyengébben kezdte, de aztán belejött és meg sem állt 19 gólig. Remek formában várta tehát a 2002 –es világbajnokságot. A Svédország elleni első csoportmeccsen gyengén játszott, az Argentína elleni győztes rangadón viszont egy kapufával és egy tizenegyes kiharcolásával sorsdöntő érdemeket szerzett. Nigéria ellen mérsékelt teljesítményt nyújtott, a dánokkal vívott nyolcaddöntőn ismét betalált. Következett a későbbi győztes brazilok elleni negyeddöntő, ahol megint megzörgette a hálót, de a csapat az emlékezetes Ronaldinho-gólnak köszönhetően búcsúzni kényszerült.
A tavalyi szezonban is hullámzóan teljesített: hol mesterhármasokat lőtt (pl.: a Manchester Citynek vagy a BL-ben a Szpartak Moszkvának), máskor pedig fordulókon keresztül csak vergődött. Nem csoda, hogy a vörösök csak a középmezőnyben foglalnak helyet, igaz az UEFA-kupában a legjobb nyolc közé jutottak. Owen így is a legeredményesebb liverpooli játékos lett
Idén a Poolnak esélye sem volt megszorítani az MU-Arsenal-Chelsea triót, bár ez nem hősünkön múlott, aki csapata házi gólkirálya lett.
Michael ma már a Real Madrid csapat tagja.
2005.06.24-én feleségül vette gyerekkori szerelmét,Louise Bonsallt!
Érdekességek Owenről:
-Fiatalon édesapja ökölvívóedzésre küldte, hogy erősödjön egy kicsit.
-Öten vannak testvérek: hárman idősebbek nála, Lesley nevű öccse viszont három évvel fiatalabb. Nővére, Karen sportoló, gyeplabdában jeleskedik.
-Fiatal kora ellenére már kiadott egy életrajzi könyvet, továbbá egy olyat, amelyben fiatal focistapalántákat igyekszik oktatni.
-Hétévesen megismerkedett egy Louise Bonsall nevű lánnyal, akivel azóta is együtt van.
-Egyik kedvenc sportága a golf, csapattársaival gyakran hódolnak ennek a játéknak.
-Ami a zenét illeti, kedvenc énekesnője Whitney Houston, a zenekarok közül pedig a Lightning Seeds jön be neki a legjobban.
-A ’98 –as VB után piacra dobott az Eidos cég egy Owen nevével fémjelzett futballprogramot, a Michael Owen’s World League Soccer-t.
-Példaképe Gary Lineker, aki hozzá hasonlóan a Walkers márkanevű chips reklámembere.
Sikerei: FA-kupa-gyõztes (2001), angol Ligakupa-gyõztes (2001),a Charity Shield gyõztese (2001), UEFA-kupa-gyõztes (2001), európai Szuperkupa-gyõztes (2001), világbajnoki nyolcaddöntõs (1998), Eb-résztvevõ (200),angol gólkirály (1998,1999), az angol ifjúsági FA-kupa gyõztese (1996), a France Football Aranylabda-szavazásának gyõztese (2001), a World Soccer választásán a világ legjobb játékosa (2001), az Év ifjúsági játékosa Angliában (1998), a világbajnokság All Star-csapatának tartalékja (1998)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
