Hugo, a legendás gólvágó
Amit Hugo Sánchez-rõl tudni kell, az az, amit a gólról, a játék sava-borsáról tudni kell. Kevés olyan játékos volt, akitõl annyira tartottak volna, mint tõle, mivel bármilyen labda, ami a kapu közelébe került gólszerzési lehetõség volt számára, ha a közelben tartózkodott. Akár fejjel, akár lábbal, akár combbal, ha Hugo jó labdát kapott, nem esett kétségbe, megcélozta a kaput. Errõl is kapta a HuGol becenevet.

A Real Madrid elõtt
Hugo Mexikóvárosban született 1958. július 11-én. Nagyon fiatalon már játszott a mexikói válogatottban az 1975-ös pánamerikai játékokon, következõ évben pedig a nyári olimpián. 18 éves korára már több, mint 80 nemzetközi meccsel a háta mögött a Pumas UNAM-hoz igazolt. Abban az évben sikerült az UNAM-nak megszereznie elsõ bajnoki címét, két évvel késõbb már õ lett a gólkirály a mexikói bajnokságban 26 góllal. Akkor egyébként az õszt, a telet és a tavaszt Mexikóban játszotta végig, de nyáron már a San Diego Sockersnél (USA) volt. Sánchez öt szezont húzott le a Pumas UNAM-nál, azok voltak a klub aranyévei. Közben a San Diego Sockers-hez is tett még egy kitérõt. Utolsó UNAM-os szezonjában nemcsak társgólkirály lett csapattársával, Cabinho-val, de az UNAM bajnok lett, sõt, a CONCACAF Bajnokok Ligáját is megnyerte.

Öt sikeres mexikói évad után 99 góljával felkeltette a figyelmét számos spanyol csapatnak, és 1981-ben alá is írt az Atlético Madrid-hoz. Beletelt némi idõbe, hogy megszokja a spanyol ligát, de az 1984-85-ös szezonban rendszeresen betalált, 19 góllal gólkirály lett, a csapat megnyerte a Copa del Rey-t, második lett a bajnokságban és megnyerte a spanyol szuperkupát.

A Pichichi, Hugo "bérelt" trófeája
A Real Madridhoz igazolt és olyan játékosokkal játszott együtt, mint Camacho, Butragueno, Gordillo, Valdano vagy éppen Míchel. Elsõ három szezonjában (1985-88), amelyet a Real Madrid-ban töltött, elnyerte a gólkirályi címet, valamint az 1989-90-es idényben is. Ugyanebben a szezonban állította be az Athletic-es Zarra 1950-51-ben elért 38 gólos gólrekordját is. Így az 5 Pichichi-jével (Atlético Madrid 1, Real Madrid 4) beállította a legendás Di Stéfano (Real Madrid 5) és Quini (Sporting 3, Barcelona 2) eredményét. Csak Zarra van elõtte (Athletic 6). Ráadásul õ az egyetlen játékos a spanyol bajnokság történetében, aki egymás után négyszer lett gólkirály. Ezért a Real Madrid nagy mértékben köszönheti neki, hogy sorozatban ötször, 1986-ban, 1987-ben, 1988-ban, 1989-ben és 1990-ben bajnok lett. Sorrendben 22, 34, 29, 27, illetve 38 gólt lõtt ezalatt az idõ alatt. Mindemellett 1990-ben megkapta a legjobb európai góllövõnek járó Aranycipõt is.

Gól és a gólöröm: kitörölhetetlen kép
Ami Hugo Sánchez gólörömét illeti, azt az akrobatikus mozdulatot, a híres szaltózásait senki sem felejtheti, aki vasárnaponként a Bernabéu-ba látogatott, hogy az õ góljait láthassa. Védjegyévé vált a minden gólja után bemutatott híres elõreszaltó, amelyet lánytestvére (a montreali olimpia mexikói tornászcsapatának tagja) tiszteletére mutatott be mindig. Az akkori Real Madrid-ból leginkább Míchel, Butragueno és Hugo marad meg emlékeinkben. Késõbb ez a hármas még játszott együtt az Atlético Celaya-ban is, a régi idõket idézve... Hugo nagyszerûen rúgta a büntetõket is, nagyon ritka volt, ha kihagyott egyet. Értékes játékos volt a 9-esünk. Manapság nem annyira a középcsatárok a legdrágábbak az átigazolási piacon, de akkoriban kétségtelenül Hugo-ért kellett volna a legtöbbet fizetni.

Spanyolországot és Madridot a szívébe zárta
Hugo mindig szeretettel gondolt országára, Mexikóra. Sokak szerint nemcsak minden idõk legjobb mexikói játékosa, hanem Spanyolországban sincs hozzá fogható. Tisztában volt ezzel és büszke is volt rá, hogy egyesek ezt gondolják róla. Spanyolország és Madrid is különleges szerepet töltött be életében. Nemhiába, mivel három elsõ osztályú madridi csapatban is megfordult; az Atlético Madrid és a Real Madrid mellett volt õ a Rayo Vallecano játékosa is. Számos egyesületben játszott egyébként, de mind közül a Real Madrid volt a kedvence, ahol a legtöbb idõt töltötte, ahol a legtöbb gólt szerezte, ahol a legtöbb címet nyerte, ahol legendaként tisztelik.

Szívóssága, a hite, a koncentrációja és a diadal iránti vágya segítette abban, hogy sikeres legyen. Lassanként elnyerte az edzõ bizalmát és ami a legfontosabb, a szurkolók bizalmát is. Nagyszerû nap volt, amikor a Real Madridhoz került, ahol elsõ perctõl tudta, hogy ebbe a csapatba a világon a legnehezebb bekerülni. De azért Hugo Sánchez soha sem szorult háttérbe. Tudta, hogy a Real Madriddal mindent megnyerhet, ami profi labdarúgó számára nyerhetõ, mindent, amit szeretne, a legjobb lehet. Ma, alig néhány évvel késõbb már különleges helye van a legjelesebb Real Madrid-játékosok között!

Elsõ szezonjában levetkõzte gátlásait, felülmúlta legmerészebb elvárásait is: bajnok és gólkirály lett 22 góllal.

Még négy bajnoki cím, gólkirály, aranycipõs
Ehhez a bajnoki címhez még négyet gyûjtött (1986-87, 1987-88, 1988-89, és 1989-90). Ráadásul 1989-ben a spanyol kupát is begyûjtötte, 1986-ban az UEFA-kupát, 1991-ben pedig a spanyol szuperkupát. Hét év alatt 251 gólt szerzett a Real Madridban. Öt Pichichi-je közül az elsõt az utolsó Atlético-s szezonjában, négyet pedig a Real Madridban, ebbõl hármat egymás után. 22, 34, illetve 29 góllal.

Az 1989-90-es év viszont ebbõl a szempontból a legtörténelmibb a maga 38 góljával. Beállította a legendás Telmo Zarra csúcsát. Ez elég volt arra, hogy megkapja az európai Aranycipõt. Számos szurkoló, barát, újságíró és vezetõ szerint Hugo Sánchez volt a Madrid legtermékenyebb góllövõje Alfredo Di Stéfano és Puskás Ferenc óta.

Hugo Sánchez szerencséje azonban nem tartott örökké, ami a sérüléseket illeti. Alig kezdõdött meg az 1990-91-es szezon, máris megsérült, néhány napot ki kellett hagynia. Hamarosan azonban erre rásérült, és a mexikói végül csak 15 meccsen tudott pályára lépni az idény során, bár 12 szerzett gólja egyenletes teljesítményt mutat, de messze elmarad a korábbi szezonokétól. Utolsó sérülése 1991. áprilisában már hosszú idõre a pályán kívülre kényszerítette, csak a következõ idényben játszhatott újra.

Még az 1991-92-es évad kezdetére sem épült fel, egész pontosan 1992. január 8-án lehetett õt újra látni. Sokat kihagyott a szezonban, emiatt a klub április 21-én szerzõdést bontott vele. Erõs nyilatkozatháborúk kezdõdtek, május 7-én született egyezség, és Hugo elhagyta a csapatot. 1997. május 29-én rendeztek neki egy búcsúmeccset.

Az év Madridban, amely már nem a fociról szólt
Az 1991-92-es szezon volt az utolsó, amelyben még Hugo a Real Madridban játszott. Sérüléssel bajlódott. Új érzéssel kellett megbarátkoznia: 33 évesen egy játékos már elveszti a bizalmat, pláne, ha sérült. Egyszer minden játékos pályafutása véget ér, de õ hosszú idõ után felépült, és folytatta a játékot az Américában (Mexikó). 1993-94-ben a madridi Rayo Vallecano-ban tûnt fel és 16 gólt ért el. Ez egy elég nagy szám ahhoz képest, hogy a Vallecas-i kiscsapat az egyik legszerényebb képességû együttese volt a spanyol élvonalnak... 1994-95-ben az Atlantéban (Mexikó), 1995-96-ban Linz-ben (Ausztria), 1996-ban a Dallas Burn-ben (USA) játszott a Major League Soccer alapításának évében, pályafutását az 1996-97-es szezonban az Atlético Celaya-ban fejezte be barátaival: Butragueno-val és Míchel-lel.

Búcsúmeccsei
1997. május 29-én búcsúzott el az aktív játéktól a Santiago Bernabéu stadionban, a Paris St Germain ellen. Hugo a Real Madrid csapatában játszott és nyertek 4:1-re úgy, hogy 3 gólt vágott (egyet sem büntetõbõl!). Míchel, Butragueno, Gordillo és Martín Vazquez is játszani akart a megérdemelt búcsúmeccsen. A 85. percben Garcia Calvo lecserélte, így ért véget minden idõk legjobb mexikói játékosának pályafutása. A közvélemény felzúdult. A válogatottbeli pályafutása Paraguay ellen ért véget az Azték stadionban. Megcsókolta a labdát és hatalmas taps közepette a kezdõkörbe helyezte.

Válogatottbeli karrierje
Óriási klubsikerei ellenére Sánchez-nek nem volt ilyen sikeres a válogatottbeli karrierje. 75-ször volt válogatott, 46 gólt szerzett a nemzeti tizenegyben, de pályafutásának korszaka egybeesett a csapat egy gyenge idõszakával. Mexikó nem jutott ki két olyan világbajnokságra, amely nagyon fontos lehetett volna Hugo-nak. Mindösszesen egy gólt lõtt azon a három vébén, amelyen részt vett.

Világbajnokságok:
Argentína 1978: 0 gól/3 fellépés
Mexikó 1986: 1 goal/4 fellépés (negyeddöntõig jutottak)
USA 1994: 0 goals/1 fellépés

Edzõként
Négy szezonon át tartó edzõsködés után a Pumas UNAM-mal (ahol kezdte játékosként) Hugo Sanchez megnyerte a 2004-es Clausurát a mexikói bajnokságban, a döntõben a Chivas Guadalajara-t verték meg.

Vágyott a Real Madrid-ba edzõnek, a klubba, ahol remekelt pályafutása során, a világ egyik legjobb és leggazdagabb csapatába.

2004. szeptember 1-jén újabb mérföldkõhöz érkezett UNAM-os edzõi korszaka: a klub 1-0-ra legyõzte a Real Madrid-ot a Santiago Bernabéu stadionban a Bernabéu kupán.

Aztán Hugo lett az elsõ edzõ, aki kétszer egymás után nyerte meg a viszonylag új rendszerû mexikói bajnokságot ("Torneos cortos"), megelõzve a Monterrey Rayados-t a ligabajnokság során.

2002-ben, amikor Javier Aguirre lemondott a mexikói válogatott edzõi posztjáról, Hugo jelentkezett a feladatra, de a szövetség vezetõi túl tapasztalatlannak tartották (nem volt elég különbözõ fajta bajnoki címe vagy volt nagyobb sikerû edzõ akkortájt). Végülis a korábbi argentín válogatott kapust (az 1978-as VB-gyõztes csapat tagját) és érett edzõt, Ricardo LaVolpe-ot jelölték ki Aguirre cseréjének. LaVolpe és Sánchez azóta állandó szócsatákat vív nyilvánvalóan amiatt, hogy Hugo elégedetlen, mert nem akarták edzõnek.

Magánélete
Sánchez annak a Héctor Sánchez-nek a fia, aki az Asturias-ban és az Atlante-ben is játszott. Hugo-nak fogorvosdiplomája van. Felesége Isabel Martín. Két fia van. "Nino de Oro" ("aranyfiú"), "Hugol" és "Pentapichichi" (az öt Pichichi miatt) néven is ismert.

Klubjai
1975-1979: UNAM (Mexikó)
1979-1979: San Diego Sockers (USA)
1979-1980: UNAM (Mexikó)
1980-1980: San Diego Sockers (USA)
1980-1981: UNAM (Mexikó)
1981-1985: Atlético Madrid (Spanyolország)
1985-1992: Real Madrid (Spanyolország)
1992-1993: América (Mexikó)
1993-1994: Rayo Vallecano (Spanyolország)
1994-1995: Atlante (Mexikó)
1995-1996: Linz (Ausztria)
1996-1996: Dallas Burn (USA)
1996-1997: Atlético Celaya (Mexikó)

Eredményei
5-szörös spanyol bajnok: 1986, 1987, 1988, 1989, 1990 (Real Madrid)
1-szeres UEFA-kupa gyõztes: 1986 (Real Madrid)
2-szeres spanyol kupagyõztes: 1985 (Atlético Madrid), 1989 (Real Madrid)
3-szoros spanyol szuperkupa-gyõztes: 1985 (Atlético Madrid), 1988, 1990 (Real Madrid)
1-szeres európai Aranycipõs: 1990
5-szörös spanyol gólkirály: 1985, 1986, 1987, 1988, 1990
A mexikói válogatottban 76-szor játszott, 46 gólt szerzett.

/Forrás: www.madridista.hu/